Az út, amin szüleink haladtak, számunkra is meghatározza az utunk irányát, ettől csak a számunkra fontos ember, vagy esemény téríthet el. Ha a sorsunkat meghatározó miérteket felismerjük, azokat meg is tudnánk változtatni, de ehhez már eleve magasabb személyiség szükséges. Az alacsonyabb személyiség viszont nem képes felismerni az összefüggéseket a sorsával és viselkedésével, ezért úgy viselkedik, mint az a ló, amin szemellenző van, és csak előre lát. Nem veszi észre a körülötte lévő dolgokat, miérteket. A magasabb személyiségnek viszont már nem kell a miérteken gondolkodnia, mert problémái már nincsenek, legfeljebb ha másokon akar segíteni.