Az embernek a múltja határozza meg a jelenét, és a jövőjét. Származásunk, viselkedésünk, génjeink, neveltetésünk, összetett módon határozza meg a karmánkat, mivel a szerint viselkedünk, amit magunkban hordunk, ez határozza meg jövőnket, tehát sorsunkat saját magunkban hordjuk. A viselkedésünk, döntéseink, problémamegoldó képességeink, meghatározhatják a jövőnket, azaz a sorsunkat. Mindezt a múltból hozzuk magunkkal. Én megfigyeltem sok család életét több generációra visszamenőleg, és azt tapasztaltam, hogy a generációk tagjainak életében nagyon sok közös vonás megtalálható. Például: testvérek korán megszakítják egymással a kapcsolatot, és az utódok is ugyan így járnak. Az elődök gyakran veszekedtek, az utódok sem tudnak békében élni. Ez is azt mutatja, hogy életünket meghatározó események a múltban gyökereznek. Hiszen a viselkedésünk sémáit nagy részben szüleinktől tanuljuk el. 

Magunkban hordjuk a jót és a rosszat, és ha megtaláljuk a kettő között az egyensúlyt, az életünk egyenes vonalú lesz, ritkán lesznek gondjaink, problémáink, de ha akadnak is, könnyen megoldjuk őket, ha a magunkban hordott ,,programozás'' megfelelő. Az egyensúly segít feloldani, megérteni a bennünk lévő rossz által elkövetett hibákat, bűnöket.

Ahogy minden relatív, úgy az igazság, a jó és a rossz is az. Ami az egyiknek rossz, az a másiknak jó, és fordítva. Csak nézőpont kérdése az egész. Akadnak azonban egyetemes törvények, melyek meghatározzák az abszolút jót és a rosszat. Például : a gyengébbek ellen elkövetett bűnök , abszolút rosszak.

Azaz ember, akinek az érzelmek a fontosak, boldog lehet szegényen is. A gazdag ember viszont könnyen lehet boldogtalan, mert magányos, ami a gazdagság=önzés velejárója.

Az önzés nem kizárólag a gazdag ember jelleme, maga a pénz, ami önzést és irigységet von maga után.